Pompadour Marquise szerelmi élete [antikvár]

Részlet a műből: "Henri Lenormand, osztályfőnökhelyettes a külügyminisztériumban, a Sorbonne magántanára - a "Franciország külpolitikája a Bourbonok alatt" tárgykörből - éppen befejezte a reggelijét, kávé két mézes és vajas zsemlyével, amikor gazdasszonya: Ursule Choiseul megállt íróasztala előtt. Henri Lenormand ötvenötéves, Ursule ötvennégy. - Uram, - mondotta Ursule Choiseul halkan és ünnepélyesen, - közölnöm kell önnel valamit. - Csak bátran, ki vele - buzdította Henri Lenormand, aki nem lévén neuraszténiás, a reggeli órákban érezte magát a legjobban. - Nem maradhatok tovább az ön házában, uram. Ursule Choiseul tizenhét éve viselte gondját Henri Lenormand háztartásának. - Megjavulok - fogadkozott a tanár. - Nem hiszen - felelte a gazdasszony. - Évek óta ígéri, de ma is csak olyan, mint tíz év előtt. Mindennek van határa. A rendetlenségnek is. Évek óta gyötör a porfogóival. A céduláival, amelyek szanaszét hevernek. Evvel a sok vacak folyóirattal. És a könyveivel, amelyek immár minden zúgot betöltenek. Teli van velük a fehérneműsszerkrény és a kredenc. A spájzban az Archeológiai Értesítő évfolyamati foglalják el a polcokat. A Heraldikai Szemle régi köteteit legutóbb a konyhaszekrény alsó részébe telepítette. Legközelebb, elő vagyok rá készülve, a sparherdbe nem lesz szabad begyújtanom, mert a lerni tele lesz a Történettudományi Közlöny különlenyomataival. Ezt nem állom... Vagy a Heraldikai szemle, vagy én. S ha még csak ez lenne! De újabban már takarítani sem lehet. Nyolc napja lezárja távozásakor a dolgozószobáját, úgy, hogy ujjnyi vastagságban áll ott a por. Szégyen és gyalázat, ami ebben a házban történik. Én nem nézem tovább."