Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:A császárság egy dicsőséges romjai1844 egyik októberi napján, délután három óra felé, egy körülbelül hatvanéves ember, a kit azonban mindenki idősebbnek nézett volna, ment végig a boulevard des Italienes-en, orrát magasan hordva, szenteskedő ajakkal, mint valami pénzember, a ki pompás üzletet kötött, vagy egy ifju legény, a ki önmagával megelégedetten lép ki egy asszony hálószobájából. Párisban ezt tartják a férfiui önelégültség legerősebb kifejezésének. Azok, a kik mindennap végigülik székeken a boulevard-t és átengedik magukat annak a gyönyörnek, hogy vizsgálgassák a járókelőket: a mint messziről észrevették ezt az aggastyánt, nem tudták elrejteni arczukon azt a sajátságos párisi mosolyt, mely annyi irónikus, csufondáros vagy szánakozó dolgot mond el, de nagy, eleven érdekességeket követel, hogy megelevenítse a párisi ember arczát.