Port-Artúr I-II. [antikvár]

J ELSŐ RÉSZ ELSŐ FEJEZET •% Esteiedőre hajlott a derült, fagyos nappal. Ferdénlmlló alkonyatelőtti napsugarak ragyogták be Port-Artúrt s a környező hegyek komor, szürke szikláit- A tenger felől gyenge szellő fújdogált és söpörte az itt-ott még megmaradt havat. A kikötőben és a városban a hétköznap ellenére is nagy volt az élénkség. 1904 január 26-án Kvang-tung kormányzóság egész orosz hivatalnoki kara összegyűlt Port-Artúrban. A tengerészek ezen a napon rendezték a hagyományos bált Mária Ivanovna Sztark nevenapja tiszteletére, ki a csendesóceáni hajóhad parancsnokának felesége volt. Mindenki szerette volna legalább egy pillanatra látni az ünneplő közönséget, a csillogó tengerészeket, a díszbe öltözött civileket. Úgy hírlett, hogy maga Alexcjev tengernagy, a cár távolkeleti helytartója is megjelenik a bálon r«igj ogó vezérkarával. Már esti kilenc órától kezdve egyre gyűlt kocsin és gyalog a nagyszámú vendégsereg a tengerészkaszinó épületébe. Elsőnek a fiataiság érkezett meg: a zászlósok, hadnagyok hölgyeikkel. A hadnagyok után jöttek a különféle rendű és rangú törzstisztek aranysujtásos egyenruhákban, nehéz, tömör vállrojtokkal. ők alkották asszonyaikkal a díszkíséretet a vendégeket fogadó tengernagyi pár körül. A terem gyorsan megtelt. A zenekar rázendített a polonaise-re, és Sztark tengernagy segédtisztje, Dukelyszkij hadnagy, egy magastermetű, gesztenyebarna hajú, szép fiatalember felhívta a gavallérokat, hogy kérjék táncra a hölgyeket. A polonaise után keringő következett. Megkezdődött a bál. A tengernagy felesége a táncosokat figyelte és a körülötte állókkal beszélgetett. De imosi a kaszinó szolgálattevő tisztje jelentette a tengerid