Bővebb ismertető
részlet
Komárom
Hazám, otthonom az íróasztal. Úgy hívom: Komárom. Közepén egy széles kék csík látható. Az írógép nyoma. írás közben a gépet ezen húzom-vonom előre-hátra. Úgy is mondhatnám: ez a Duna. S az írógép hatalmas hajóként közlekedik rajta le-föl. Közvetlenül a bal parton egy valamikori zöldséges-paradicsomos halkonzerv téglalap alakú fémdoboza. Ez a Hajógyár. A belőlekikerülő hajók:irat-kapcsok. Ezekkel kötődöm a környezetemhez. A Hajógyár mögött egy fölényes mosolyú Otelló-fej. Ez a Színház. Benne színes filc-, golyós- és töltőtollak. Mindegyik egy-egy megíratlan drámát jelképez. Az előtérben egy világosbarna, erezett márványszelence. Ez a Takarék Bank. Életem el-elmaradozó apróbb céljaira emlékeztet. Mellette kicsi asztali naptár. Az Időtlenségben horgonyzó munkahelyem. A jobb oldali part legmarkánsabb műtárgya egy lábszárcsont középről kifűrészelt darabja. Ez a temető. Magyar Temető. Avar Temető. Örökké temető temető. Testét vesztett testes csend. Látható és tapintható örökkévalótlanság. Benne ceruzák. Csontvázak. Koporsók. Kopjafák. A Temető mellett egy vadonatúj fekete-piros írógépszalag tekercse. Ez az önmagába forduló Út a világba vezető u-tam. De csak az egyik sávja. A másikon az elborult agyú világ közeledik felém. Az Út mentén egy míves faszelen-ce. Látványa is, illata is a múltat idézi. Ez a Múzeum. Benne egyformára vágott fehér papírszeletek. Ebben a Múzeumban látható az önmagát rejtett sejtelem. (Az önmagát