Pörben a világgal [antikvár]

A kiadói borító kissé karcos.
Izgalmas, drámai összecsapások, szívszorító történetek, vidám karcolatok és derűs anekdoták sorakoznak ebben a kötetben. Az ellentétes hangulatú írások úgy váltják egymást, ahogy mindennapi életünk nehéz pillanataira derűsek, majd ismét szomorúak következnek. Mert Urbán Ernő novellái sem egy zárt írói világ mindegy-stílusú benső képeit vetíti elénk, hanem közvetlenül magát az örökké változó valóságot. Urbán Ernő személyesen ismeri Magyarország mind a tízmillió lakosát - így érzi, aki beszélget vele. Ösztönös és szenvedélyes valóságszeretete, kimeríthetetlen valóságismerete emeli novelláskötetét a falusi Magyarország átalakulásának hű tükrévé. Méghozzá egyszerre az átalakulók és az átalakítók tükrévé. Az elbeszélések nemcsak a magánparaszti vágyaknak és a közös gazdaság új törvényeinek összeütközését ábrázolják, nemcsak a korszerű nagyüzemi gazdaságok harcát a múltból valóságos és vélt sérelmeinek hatásával, hanem a vezetők, a parasztpolitika végrehajtóinak belső konfliktusait is. A falusi párttitkárt, aki nem az utólagos, hanem az 1952-ben lehetséges felismerések jegyében vette föl a harcot a begyűjtés ellen, s a mai szövetkezeti elnököt, aki szívós munkával és merész ötletekkel, hidegvérrel és fantáziával találja meg minden helyzetben a kollektív érdekek és egyéni törekvések közös nevezőjét. A falusi funkcionárius belső ábrázolására egyedül Urbán Ernő vállakozott, ez a többlet teszi kötetét irodalmi értékén túl dokumentumértékűvé is. A Pörben a világgal húsz esztendő novellairói munkásságnak legjavát foglalja magába.