Párizsi eső [antikvár]

Kiadói védőborító nélkül.
A főhős: önarckép, a regény: vallomás, portré, párizsi háttérrel. Egy nagyon magányos, nyugtalan, fölényesen okos és reménytelenül befelé fordult fiatal intellektuel tragikomikus arcképe. S mögötte Párizs, de nem a "fény városa", hanem az esős Párizs, könyvtárak nagy, félhomályos termei, csúf kis szállodák, esőben ázó, esőtől szürke utcák és a kis bisztrók nyüzsgő, tengerfenéki világa. A regény főszereplője fiatal, magyar egyetemista, ösztöndíjjal kikerül egy évre Párizsba, szenved a magánytól, önmagától, átél egy félelmes találkozást egy különös, züllött, szánandó, ijesztő és érdekes emberrel, meg egy gyorsan támadt és gyorsan múló, furcsa szerelmet, s aztán hazautazik, emlékeivel és jegyzeteivel, megkönnyebbülten, de nem megváltva. A Nyugat második nemzedékéhez tartozó Hevesi András első regénye, a Párizsi eső a két háború közötti magyar irodalom kitűnő írásai közé tartozik. A regény vallomás, portré, párizsi háttérrel. Egy nagyon magányos, nyugtalan, fölényesen okos és reménytelenül befelé fordult fiatal intellektuel tragikomikus arcképe. S mögötte Párizs, de nem a "fény városa", hanem az esős Párizs, könyvtárak nagy, félhomályos termei, csúf kis szállodák, esőben ázó, esőtől szürke utcák és a kis bisztrók nyüzsgő, tengerfenéki világa.