Processzusok [antikvár]

Végy egy átlagos szituációt: utazás a vonaton, és egy átlagos szereplőt: kékharisnya. Ültess mellé egy pufajkás parasztférfit, aki jelenlétét lábszaggal nyomósítja, és azon igyekszik, hogy megkaparintsa a nőt. Hagyd, hogy a szereplők öntörvényűen cselekedjenek, s máris záporoznak a váratlan, meghökkentő jelenetek, s közben szójátékok, üde poénok fergeteges arzenálja színezi a történetet. Bárhol felcsapod e könyvet betegre nevetheted magad. Groteszk meséket, morbid novellákat, komikus állegendákat, paródiákat olvashatsz arról a lényről (az emberről), akit a szerző egyszerűen csak "metapatk" - nak, metafizikai vágyakkal bíró patkánynak nevez. Korképek és kórképek ezek a szövegek, melyekben bravúrosan keveredik a humor, az irónia, a vicc és az intellektualitás. Molnár Miklós a Processzusok első, 1985-ös megjelenését kalózkiadásnak minősíti. A cenzúra a szerző tudomása nélkül a szövegeket megcsonkította, több írást kihagyott a válogatásból. Jelen kötetünk az eredeti, az író által is autentikusnak elfogadott összeállítás közzététele. Szövegeiben ​(melyekben rendszerint konkrét helyszíneken és időben játszódó összefüggő cselekménye, „meséje” is van) a nyelv a tárgyi-fogalmi jelentés átlátszó közegéből az írói munka anyagává, eszközből céllá (ha nem is öncéllá) válik. Mint ahogy „elbeszéléseinek” tartalma, mondanivalója is elsősorban a saját életre kelt nyelvi alakzatok értelmezése útján megközelíthatő. Elbeszéléseinek egyik fő témája az öregedés-elaggás, az emberi egzisztencia leépülésének, vegetatív életműködéseire redukálódásának, „ázaléklénnyé”, puszta tárggyá degradálódásának gusztustalan és riasztó, de szubjektíven gátlástalan önelégültséggel végigélt folyamata. De az ember ugyanakkor – a szerző szóalkotásával – „metapatk”; patkány, akinek (aminek) metafizikai szükségletei, vágyai, perspektívái vannak. A szerző egyik alapvető élménye az emberi lét – és ezen belül saját létezésének, a világban elfoglalt helyének, megkülönböztethető egyénisége jelentőségének – bizonytalansága. Aminek szükségszerű következménye a legkülönbözőbb írói módszerekkel, prózai műfajokkal, stílusokkal való szertelen kísérletezése; írásainak intellektualitása; a dolgok, a jelenségek és emberek egymásba játszó sokértelműségét kifejező iróniája (mindegyik novellája „n” dimentziójú bundatextus" – sokjelentésű csaliszöveg). Írói tevékenységét olykor groteszkül céltalannak érzi: „helypénzárus vagyok a légypiacon”. De nem tud, nem akar ebbe az elszigeteltségbe beletörődni, keresi képzelt olvasóját, hogy kapcsolatot teremtsen vele, hogy kapcsolatot teremtsen vele, hogy visszajelezzen neki: „Kapcsolatba léphetnénk-e, ha másutt nem, az éter(nitás) »hullámain« teremhetne-e köztünk együttműködés? … Hogyan lehetne poliglott dialógussá fejleszteni e hevült magánbeszédet? … Hogyan érhetjük el egymást? Kérlek, üzenj!”