Bővebb ismertető
PROLOG Ezen dalokat, mikor írtam, Félig zokogtam, félig sírtam. Egy kicsit sajgott bolondos szivem, Egy kicsit bántott, hogy neki hittem, Hogy őt szerettem igazán, híven. Ezen dalokban csupa köny van, Melyek hullottak fájdalmamban Akkor, hogy láttam mennyien vannak, Kiknek az élet vak altatás csak, Mert rongyba járnak, keresztet hordnak. Ezen dalokban nincs fény, pompa. Csak egy ifjúnak tépő gondja. Csak egy embernek óhaja, vágya: Hogy a ki szegény, jogtalan, árva - Az is fürödjön jólét tavába'! . . .