Psyche [antikvár]

Louis Couperus, Hollandia egyik leghíresebb írója, ki nem régen tért haza Indiából; jelen munkájával vívta ki magának azt a babérkoszorút, mellyel őt a hollandi nép halhatatlan emlékű nagyjai sorába avatta. Egy amsterdami lap így ír e művéről: "Különös a tárgy, szokatlan a mythikus varázs, mely mesebeli légkörrel veszi körül az egész regényt. Mintha a véres háborúk vad zivatarában kimerült, elcsüggedt emberek egy varázstükröt látnának maguk előtt, melyben minden lehull róluk, ami anyag, csak lelküket pillantják meg benne. Psychét, az emberi Lelket - aki szenved, sóvárog s a Reményt, e lángoló szárnyú Chimerát kergeti. Emeralda a világon uralkodó Anyagiasságot, Astra a dogmákkal tele, önmagát dícsérő Tudományt, a Faun a Csábítást, Eros pedig az Ideált allegorizálja. A Sfinx, az Örök Talány, hallgatva nézi a küzdelmet. Az ember, ki a varázstükör megelevenedett alakjaiban saját életét látja maga előtt elvonulni, az ő fájdalmaival s reményeivel együtt... ugyanúgy szomorkodik és örül Psyche sorsának: mert érzi, hogy nagyon hasonlít hozzá..."