Pukkanó buborék [antikvár]

Részlet: Szappant reszel a bögre vízbe a gyerek. Kevergeti, rázza. íme a tündérbánya! Szalmaszálat kerít, belemeríti a lébe. Kíváncsian izgalommal fújni kezdi. A vékony cső végén csillogó, reszkető hártyagömb bukkan elő. Nő, egyre nő! Meseszép! Kristály üvegek közé való. Sikoly! A csoda eltűnik, a légbe semmisül. Az író sem tudja könyve elején, milyen események tolakodnak tolla elé. Igénytelenek, látványosak? Aprók, hatalmasok? Olvasod, s váratlanul pontot kapnak. Kapkodsz utána, keresed, mint Sajó a lenyelt falatot. Ami következik, játék az egész, de a gyermek nívója nagyon is komoly. Fölnőttek aggodalmainál fontosabb. Ezért övéké a mennyek országa? Örül a kicsinek, jelentéktelennek. Tele az élet villanó jánosbogárral. Váratlanul fölfénylenek. Rájuk feledkezel. De jajdulsz, mert máris a múltba enyésztek. Csak erejük marad, mely a következő szivárványkaréjig odébb segít. Minden csak hiúság? - lohaszt le a bölcsek könyve. Ami emberi, hacsak csöppnyivé nőtt, de az óriássá fölfúvódott is a millió évek elforgásában illanó, pukkanó buborék. Sem a semmi sem a végtelen nem fér a fejünkbe. Túlhaladják fantáziánkat. Kerülgetjük mint a forró kását. Semmiből létrehozni valamit, a teremtés szóval jelöljük. Isteni tulajdonság. Az ember csak átalakítja a létezőket, kombinál. A valamit mássá ügyeskedj át. Nem semmiből lettünk. Apánk, anyánk fizikumából, szerelméből. Megsemmisülünk? A kérdések kérdése. Minden idegszálunkban feszül az életösztön. Harcolunk az elmúlás ellen. A hatásunk ideig-óráig megmarad. Az örökölt ház, nevünk az unokákban, tudásunk a tanítványban, a szobor a fő téren, festmény a múzeumban. De jó vagy rossz emiékünk is elenyészik, fölszívódik az általános közönyben. Hisz a piramisokat is szétrágja, eltemeti a sivatag homokja. De az énem, aki e sorokat írom, a személyiségem, kit névvel különböztetnek el a többiektől, az egyedülálló másságom sorsa érdekel. Az öntudatom, melyet a görögök a testtől elkülönülő léleknek tartottak, fél, irtózik a sírtól. Öt év vagy hat hónap múlva leszek még valamiképp a kozmoszban vagy sehol? Iszom az ásványvizet. Műanyag fiaskóját eldobom. Életem ilyen elhasználni való üresedő edény? Testem mint kémiai elegy szétbomlik, pora valaki következő karosszériájába építődik? Erre válaszolj! Filozófiák, vallások témája. Hol az ész megáll, különféle hitek kezdenek ajánlgatásokba. Jutalmaznak, kárhoztatnak. Saját igazukért gyilkolják véresre egymást. A titkot eloszlatni még nem jött vissza senki. Milyen jó, ha szeretnek! A társnak is öröm, ha szeretem. Miért engeded, hogy szíved forrása vakul üresen kárba vesszen? A mennyország, miben reménykedünk, a rászolgálóknak már itt elkezdődik.