Puszipajtás [antikvár]

Részlet a kötetből:"Az ünneplőruhás úriember, - vasárnapi sötét nadrág, hófehér vászoning, ragyogóra keményített szimplagallér, sárga bőrből való nadrágtartó díszébe borítkozva - végigrántotta a ruhakefét a magasra emelt zakókabát hátán. Aztán lekoppantotta a kefét az asztalra, magára kanyarította a kabátot, ujjai heves mozdulatával hátragereblyézte fején az ezüstfehér bozontot és rámordult a szolgálóra:- Elmégy mán az útból?A kesehajú fiatal lány, akit ilyen mérgesen oktattak ki arra, hogyan kell tisztára kefélni egy bolyhos, sötét kabátot, sértődés nélkül lépett odébb:- Megyek tekintetes úr kírem.- A legényekkel huzavonázni - szidta a ház ura, - ahhoz tudom jobban értesz!- Nem szokok én huzavonázni eggyel se, tekintetes úr kírem - nézett rá őszinte szemmel a lány.- Befogod a szád?- Be, igenis.Az ezüstbozontú ember - Tornátzy Ignác rosszkedvű birtokos, - bedöndítette maga után az ajtót és lépcsőjén kancsó vízzel felbaktató András bácsinak is gondtalanul mosolygott mindkét szemöldöke, jó van no, a gazda ma ballábbal rugaszkodott ki az ágyból, de attól ugyan ki rezzen össze?"