Quo vadis?... [antikvár]

Részlet a könyvből:Petronius déltájban ébredt föl s mint rendesen, most is nagyon bágyadt volt az éjszakai dáridó után. A reggeli fürdő azonban mindig friss keringésbe hozta vérét s annyira megifjította tagjainak rugékonyságát, hogy szinte újjászületett. A szeme ragyogott, arca majd kicsattant az egészséges barna-piros színtől s a tartáa oly daliás volt, hogy még a délceg Salvius Otho sem versenyezhetett volna vele. El is nevezték az elegáncia mesterének.Most is megfürdött és fürdés után kényelmesen végignyújtózott a hófehér, egyiptomi byssusszal leterített padon. Két izmos fürdőszolga olajos kézzel dagasztotta, nyomkodta tagjait, ő pedig lehunyta szemét s úgy várta nyugodtan az éltető meleg hatását, mely lassankint átjárta zsibbadt tagjait. Később fölnyitotta szemét, megkérdezte, hogy milyen idő van s hogy Idomenaeus, az aranymíves, elhozta-e már a reggelre ígért ékszereket.Azt felelték neki, hogy gyönyörű szép, napos idő van és enyhe szellő fujdogál az Albán-hegyek felől, de idomenaeus még nem volt ott.