Quo Vadis? I-II. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: " Petronius dél felé ébredt föl, mint mindig, nagyon kimerülten. Az előző napot Nero lakomáján töltötte, amely mélyen belenyúlt az éjszakába. Az ostoba tréfák, amelyeket Vatinius Neroval, Senecával és Lucanussal üzött, untatták őt és bizonyos levertséget hagytak nála hátra, amelytől csak az annyira óhajtott reggeli fürdéssel véllt megszabadulni. Két hatalmas fürdőszolga lefektette őt a hófehér egyiptomi bissussal fedett és ciprusi fából készült fekvőhelyre és olajjal megnedvesített, illatos kezeikkel dörzsölték férfias testét; ő ezalatt bezárt szemekkel várta, hogy mikor mulik el az első bágyadtság. Végre felnyitotta szemeit és legtöbbször is az időről kérdezősködött, azután pedig azokról a drágakövekről, amelyeket idomen az ékszerész megigért, hogy ma elküld megtekintés végett. Az idő szép volt, mondták szolgái, kellemesen felfrissült a langyos szellőtől, mely az albániai hegyekből erre fujdogált, de az ékszerek még nem érkeztek meg. Petronius ismét lezárta szemeit és megparancsolta, hogy vigyék a tepidariumba., midőn hirtelen félrevonult az ajtó függönye és a nomenclator bejelentette, hogy az ifju Marcus vinicius, aki éppen most érkezett meg Kis-Ázsiából tiszteletét óhajtja tenni."