Quo vadis?/Menjünk hozzá!... I-II. [antikvár]

Nyolc esztendővel ezelőtt, 1895-ben, a "Lengyel Napló" cimü varsói napilap hasábjain egy különös regény kezdődött. A "Quo vadis?" első tizenöt-husz folytatása nem igen keltett föltünést; - "Száraz korrajz" - mondták rá a hivatásos kritikusok - "amelynek a kedvéért nem volt érdemes ismét megbolygatni azt a klasszikus kort, melyet már Bulwer-nek ("Pompeii utolsó napjai") és Wiseman kardinálisnak ("Fabiola") sikerült megunatniuk a közönséggel".Ez volt az első, a hivatalos, a lenéző birálat a "Qui vadis"-ról, melynek voltaképen még a cimével se voltak tisztában, mert maga a szerző is csak könyve utolsó lapjain magyarázza meg azzal az allegóriával, vagy mondjuk, legendával, mely a római Via Appia egyik ódon, düledező kis kápolnájához füződik.