Őr az udvaron [antikvár]

Fedlapjai kissé kopottasak.
Ahogyan mondani szokás, életemben két alkalommal "összeütközésbe kerültem a törvénnyel". Ezt 1949-ben én kezdeményeztem, 1957-ben a törvény. Az előbbi esetben vétkességem kétségtelen, hiszen tiltott határátlépésre készültem. Az utóbbiban tulajdonképpen a törvény ütközött össze velem, és meglehetősen sokáig, 1957 februárjától egészen 1959 decemberéig tartott, amíg a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélet formájában revideálta egy alsóbb fokú álláspontját. A közbenső, idő nem volt könnyűnek mondható, és nem tartozik életem napsugaras szakaszai közé. Az itt következő tapasztalatok gyökerei a szombathelyi Bagolyvárig (katonai elhárítás) , az ottani ÁVH Malom utcai pincéjéig, a helyi megyei, később pedig a sátoraljaújhelyi börtönig nyúlnak. Már akkoriban kötetnyire rúgott összegezésük, ennek kéziratát azonban egy 1957-es házkutatáskor elvitték, soha nem kaptam vissza. Éppen ezért a lényeget csak töredékesen, némi összekötő szöveggel kiegészített elbeszélések formájában tudom visszaadni, melyek valamilyen csoda folytán egy literátus barátom őrizetében megmaradtak. Akár az 1949-es múlttal ismerkedik az olvasó, akár az 1956-57-essel, őszintén remélem, hogy nem annyira a meglehetősen jelentéktelen események keltik fel majd az érdeklődését, hanem sokkal inkább az azokban szereplő emberek. Akiknek java része - többnyire örömömre - még él, és akik éppen ezért költött névvel szerepelnek az itt következő lapokon. Ha valaki végis magára véle ismerni, azt természetesen tulajdonítása a véletlen művének. Vagy esetlen fejlett önismeretének.