Rabszállítás [antikvár]

A kiadói borító kopottas, foltos.
„Éveken át csakis a szökés gondolata járt a fejemben. Ez a rögeszme adott értelmet az életemnek. Ezért nem bolondultam meg, ezért nem öltem meg magamat. Amikor lemondtam róla, helyettesítenem kellett valamivel, olyasmivel, ami leginkább ugyanannyire leköt, legalább ugyanakkora erővel hat rám. Íróvá kellett lennem, célt, igazolást, tartalmat kellett adnom azoknak a szomorú és dühödt éveknek” – szavakkal emlékezik vissza az író a Rabszállítás keletkezésének körülményeire. A nagy feltűnést keltett regény, az utóbbi évek olasz irodalmának egyik érdekessége, amely a börtönök világát mutatja be, börtönben keletkezett: szerzője egy – betöréses lopásért – húsz évre ítélt fegyenc. A Rabszállítás nemcsak egyetlen ember, az írót megszemélyesítő főhős kilátástalan sorsának megrázó dokumentuma; sorstársainak változatos sokasága, így a szicíliai parasztfiú a prostituált, a lecsúszott entellektüel, a kéjgyilkos és a többi börtönlakó felvillanó alakja az olasz alvilág színes nyomorúságát idézi elénk.