Rajzok a kuruczvilágból [antikvár]

Részlet a kötetből: A BÚJDOSÓK. Eperjesen, anno 1693-ban bolondot fogtak. János fő vételének napjára esett, épen akkor, mikor kongó harangszó hirdette mindeneknek, kiket illet, hogy Medveczky Mátyás, városi tanácsos veszi magának házastársul tulajdon öcscsének, Sámuelnek gyönyörűséges özvegyét, a szép Véber Krisztinát. Régi szerelem kötötte hozzá. Tíz esztendő oltogatta, hanem hiába volt annak minden harmatja, esője; Medveczky Mátyás szerelmének nem tudott véteni, ő csak szerette azt a büszke Krisztinát, valóságos olthatatlan szerelemmel épen úgy, mint akkoriban, mikor kosarat kapott tőle. Bizony no úgy volt. Ketten, két testvér epekedett Véber Krisztina szerelméért; Medveczky Mátyás, Eperjes városának nem utolsó tanácsosa az egyik s öcscse, a nyálasszájú Sámuel a másik. Mátyás kincset, gazdagságot rakott a szép leányzó lábaihoz, Sámuel pedig, kit édesapja kuruczvoltáért minden vagyonából kitagadott, semmi egyebet, mint csak hű, szerető szivet. S minekutána a fehérnépek akkor is szegre akasztották eszüket, hogy fiatalságukban bomlani kezdettek, hát Véber Krisztina is inkább választotta a kurucz hadnagyot, hogysem a gazdag városi tanácsot.