Rajzok és elbeszélések [antikvár]

A nap búcsuzó-félben volt s az est homálya kezdé átvenni csöndes uralmát. - Az arató leányok festői csoportokban vonultak hazafelé és vig nótázás közben elfelejtették a napi munka fáradalmait. Szivből jövő, egészséges kacagások hallatszottak néha-néha. A zöld tengeri vetések közt kanyarogva futó gyalogúton' is a város felé tart két elkésett munkás: egy szép aratóleány, meg egy szálas barna legény. Készakarva maradtak el a többiektől, hogy szabadon beszélgethessenek; pedig hát nekik nem volna szabad még egymáshoz szólni sem, - igy adták ki otthon a parancsolatot a szép Kata édes szőlői. De hát mit tegyenek ? A szivnek nem elehet parancsolni; aztán meg ők nem is akarnak neki parancsolni, mert hiába, nem tudnak meglenni egymás nélkül.