Ramszesz V. [antikvár]

A lenyugvó nap fényei az ég aranyával vonták be Per-Ramszesz, a főváros templomait, melyet a Nagy Ramszesz építtetett a Deltánál. A házak homlokzatát díszítő fényes, kék cserepekről türkiz városnak nevezett Per-Ramszesz a gazdagság, a hatalom és a szépség megtestesítője volt. Jó volt itt élni, de ezen az estén a hatalmas termetű szárdot, Szerramannát, sem a langymeleg levegő, sem a rózsaszínben játszó égbolt nem tudta jókedvre hangolni. A szarvas sisakot viselő, pödrött bajszú hajdani kalóz, aki Ramszesz személyi testőrségének feje lett, igencsak rosszkedvűen vágtatott, oldalán karddal, a hettita herceg, Uri-Tesub villája felé, melyet évekkel ezelőtt jelöltek ki a vendég lakhelyéül. Uri-Tesub, Hattí hajdani királyának, Muwatallisnak trónfosztott fia, Ramszesz esküdt ellensége volt. Meggyilkolta a saját apját, hogy elfoglalhassa a helyét. A király öccse, Hattusilís azonban ügyesebb és ravaszabb volt nála. Amikor Uri-Tesub már azt hitte, sikerült végleg magához ragadnia a hatalmat, Hattusilís elkaparíntotta az orra elől a trónt, s vetélytársát menekülésre kényszerítette. Szökését a diplomata Ása, Ramszesz gyermekkori barátja szervezte meg. Szerramanna elmosolyodott. A vérszomjas anatóliai katonából szökevény lett! S a sors fintoraként éppen Ramszesztől ka-