Randevu Rómában [antikvár]

Részlet a könyvből: A kertben még nyíltak a magnoliák. Édes illatuk összekeveredett a kesernyés füstszaggal, amit a hulló pernyékkel együtt idesodort a szél. A lány, a magnoliacserjék védelmező árnyékában egészen az ablakig osont. Kissé félrehúzta a függönyt és benézett a szobába. Még a lélegzetét is visszafojtotta, nehogy azok odabent észrevegyék. Most látta őket először. Ott ültek a nagy ebédlőasztal körül, vidáman beszélgettek, az egyik éppen nagyot nevetett. Nem értette egy szavukat sem, angolul beszéltek. Angolok! Ellenség... - gondolta valami babonás rémülettel. Ma délután jöttek be a kis olasz faluba. Hajnalban még a németek voltak itt, a templom melletti nagy ház, amit felgyújtottak, még most is égett. Nem messze a háztól egy kilőtt harckocsi állt, mint valami megbénított óriási szörny. Lent a Volturno-parton még ott hevertek a német katonák holttestei, mert nem volt, aki elföldelje őket. A faluból elvitték a férfiakat, csak a megrémült asszonyok és gyerekek maradtak itt, elrejtőzve a pincék mélyén.