Randevu Rómában [antikvár]

yELSÖ RÉSZ 1.A kertben méir nyíltak a mamoliák. fldes illatuk Bawekeveredett a kesernyés füstazaggal, amit a hulló pernyékkel együtt idesodort a saél.A lány, a magnoliacserjék védelmező árnyékában egészen a ablakig osont. Kissé félreliúízta a függönyt és be-aézett a szobába. Még a lélegzetét ié visszafojtotta, nehogy azoK oaaDent észrevegyék.Most látta őket először. Ott ültek a nagy ebédlőasztal körül, vidáman beszélgettek, az ^ryik éppen nagyot nevetett.Nem értette egy savukat sem, aagolnl bösaéltek.Angoloki Ellenség gondolta valami babonáá rémülettel.Ma délntán jöttek be a kis olasz faluba. Hajnalban még a németek voltak itt, a templom melletti nagy ház, amit felgyújtottak, még most is égett. Nem messze a háztól egy kilőtt harckocsi állt, mint valami megbénított óriási szörny. Lent a Volturno-parton még ott hevertek a német katonák holttestei, mert nem volt, aki elföldelje őket. A faluból elvitték a férfiakat, csak a megrémült asszonyok és gyerekek maradtak itt, elrejtőzve a pincék mélyén.Giovanna! Giovanna! suttogta most egy hang kert sötétjéből.Giovanna, hoil vagy?A lány nem mert megszólalni, mert azonnal észrevették volna, csak állt némán az ablak alatt és hagyta, hogy az anyja keresée.Azok, odabent, megint nevettek. Aa egyik tiszt, ép-pein aki az ablakkal szemközt ült, egy nagy dobozból kek-