Regények - Próza I. [antikvár]

A prózát író Somlyó Zoltán - az egyetlen, több kiadást megért- Őszi regényén kívül még szűkkörű csodálói előtt is szinte teljesen ismeretlen. Holott ő is, kortársaihoz hasonlóan, az újságírás robotosa volt. Azé az újságírásé - amely kitermelte, és ha szegényesen is, de eltartotta a 20. század első felében kibontakozó modern magyar irodalmat. Azt az újságírást művelte, amelyből egyaránt kiágazott költészet, novella- és regénypróza, dráma vagy publicisztika, esszé. (Felületes ránézésre is: a legtöbb írónál szinte valamennyi műfaj.) Somlyó Zoltánnál, a modern magyar irodalom egyik megújítójánál sem volt ez másképp - hiszen ő is kora reprezentatív gyermeke volt. Az olvasó nemcsak azért veheti revelációt jelentő újdonságként ezt a kötetet, mert a textusok nagy része eddig hozzáférhetetlen volt, hanem azért is, mert Somlyó prózanyelve - teljesen különbözik szecessziósán pompás és érzéki költészetétől. A szintén a férfi-nő harcot, s a vágy lebírhatatlan hatalmát középpontba állító témák sallangtalan, szikár, célratörő nyelven érzékítik meg az örök témát, s ezért méltóan illeszkednek a magyar prózát megújítok - Bródy Sándor, Csáth Géza, a Cholnoky-test vérek - törekvéseihez.