Regénytöredék barátnémhoz [antikvár]

A Monarchia: Istenért, Királyért, Hazáért! Amikor Matthias Drach szabómester 1682-ben a csehországi GriUowitzból Székesfehérvárra érkezett, a népekben bizonyára felmerült a kérdés: miért is hagyta ott gyönyörű szülővárosát? Hiszen a polgárok Grülowitzban megbecsülték, jó, már-már neves szabó volt. Miért hagyta el a Péter-Pál-templomot, azt a karzatot, ahol gyermekkorától énekelt? Elisabeth Wimpassinger csodás fara és egyéb testtája a bűnös. Ebben is. Elisabeth hosszú kocsikázás és kétes tisztaságú fogadók vendéglátása után érkezett a városkába. Dehogy akart ő idejönni! Muszáj volt. Apja, Wimpassinger Béla ragaszkodott hozzá, hogy egész családja vegyen részt a temetésen. Wimpassinger Béla bátyjának, Wimpassinger Tódornak a temetésén, akit az Isten meg a vándorévek éppen Grülowitzba sodortak. Ott volt Matthias Drach is. Mint Grillowitz minden tisztes polgára. Elvégre Wimpassinger Tódor céhmester volt. És, igen, ekkor és ott, a temetésen, Herr Drach nem tudta levenni a szemét Elisabeth hátsójáról. Már másnap megkereste Wimpassinger Béla urat. Sürgős volt, mert ezek mennek vissza, vissza, abba az elátkozott országba. Herr Wimpassinger időt kért. Tájékozódni akart. De hogy nem vette félvállról a kérdést, az is mutatja, hogy két nappal elhalasztotta a visszautat. Aztán nagyon világos választ adott. Jó, Drach úr feleségül veheti Elisabethet. Feltételek: Székesfehérvárra költözik, az esküvő ott leend, ám csak akkor, ha a helyi céh befogadta, továbbá magyar pénzben bemutatja azt az összeget, amely a székesfehérvári ház és műhely megvásárlásához szükségeltetik.