Régesrégi régiségek [antikvár]

Részlet a könyvből: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Régiségbolt. Egészen kicsi Régiségbolt volt, sok-sok polccal, a polcokon mindenféle haszontalan lim-lommal, amitől az idős emberek fájó szívvel váltak meg, némi kis nyugdíj-kiegészítés reményében. Szomorúak voltak ezek a tárgyak itt egyedül, csupa idegen között, kiszolgáltatottan. Nem is nagyon mertek barátkozni, mert tudták, hiszen a többiek, akik már régebb óta itt laktak, elmesélték, hogy nemsokára el kell hagyniuk a boltocskát, és akkor el kell hagyniuk újdonsült barátaikat is, miként már egyszer el kellett hagyniuk kedves otthonukat, s gazdájukat is. A szívüket szomorúság szorította, valahányszor új vevő érkezett, s mustrálva nyúlt egyikükért, másikukért. Egyik nap ütött-kopott Dobozt szorongatva lépett a boltba egy öregember. Nem volt a Doboz szép, elegáns pedig új korában sem. Egyszerű, közönséges pléhdoboz volt. Ónszínű, horpadt oldalán, körben rozsdafoltok éktelenkedtek. A teteje is lemez volt, de oda lendületes rajzolatú feliratot préseltek, ami némiképp feldobta a Doboz megjelenését. A boltos fanyalogva nézegette, forgatta az ujjai között, majd utálkozva eltolta.