Reggelre meghalunk [antikvár]

Részlet: Ez az éjszaka egy francia városra borult a háboru második évében. Szép éjszakának kezdődött és talán szépnek is végződött - ki tudja. Ami közben volt: élet és szerelem, riadt sziv és kegyetlen harapás, elcsitult reggelre. Egy sikoltás, egy sóhaj, egy könny talán elélt másnapig. Egy-egy borzongó emléke visszakisértett még évek multán, már fáradtabb csontokban. S akkor láthatta, akinek kedve volt ilyesmin elmélkedni, hogy milyen furcsán egyforma, riasztó illatot hagy maga után a halál és ölelkezés.