Reggeltől estig [antikvár]

Részlet: Ikernővérek voltak. Özvegyek mindketten. Egészen egyformák ma is, koruk dacára. Mintha az élet is összekovácsolta volna az eredet közösségét. Szépek voltak még mindíg. Homlokukon mintha nem az évek, de valami szent szenvedély, végtelen odaadás, önfeláldozás mintázta volna az árkait, írta volna karmolásait arcuk márványának meleg halványságába. Magos, vékony nők, talpig örökös gyászban, a szőkék hófehérré őszült hajkoronájával koszorúzva. A tóparti sétaúton mentek végig mindennap, nyugodt hosszú lépéssel a nyaraló idegenek sokadalmán keresztül. Jöttükre a tömeg mindíg kettévált.