Régi és új utak [antikvár]

Mese Ti sudár, karcsú, kedves jegenyék, Hogy hajlón integet a lombotok, A rég eltemetett gyermekmesék - Alomvilágom — eszembe jutott. Egyszer volt valahol, hol nem volt, Túl a ragyogó üveghegye^ Egy aranyhajú táncos tündérleány, Ki nem tudta még, mi a szerelem. Csak táncolt, dalolt tündértársival, Köztük ő volt a legszebb: csodaszép, Járása könnyű, tartása nemes, mint Ti, sudár, karcsú, kedves jegenyék. S az ezüst réttel szemben, hol a lány Tündértársival táncolni szokott, A dombtetőn állott egy üvegvár, / Es abban az üvegkirály lakott. Az üvegkirály vára bűvös volt, Még tündéri szem se láthatta ott, S míg táncoltak a réten szerte-széjjel, A várúr leste őket minden éjjel. S egy ilyen bűvös, szép tavaszi éjjel A tündérsereg gondtalan dalolt, S míg ezüst lanton muzsikált a hold, Az üvegkirály közéjük csapott.