Bővebb ismertető
L. M. emlékkönyvébe
1921. január végén
Mostanában Magyarországon mindenki álmodik. Álmodik a múltról és a jövőről; álmodik nagy életű, hatalmas apjáról; a temetőbe százesztendős korában sem szívesen megtérő, gyönyörű tizenkilencedik századot átélő nagyapjáról; sólyomröptű gondolatú, régi nagy magyarokról; a honszerelem rőzselángját két tenyerükkel óvó, bús életű, de nem koldus hazafiakról; az áhítatos homlokú, szentté sárgult arcú, honmentő, bölcs magyarokról; a nemzeti lelkesedésről, amely nem rikoltott kakasként, de melegített, mint szív felé csavart zászló kelméje; álmodik a tragikusan ünnepélyes és virágszirom gyengédségű múlt századról Álmodik a jövőről, amelyet szebbnek képzel, mint a jelen.
Álmodik a garabonciásról, aki hétmérföldes léptekkel, forgószél reptével járta be az országutakat északtól délig, jégesőt hozott hátán, hótól terhes felleget a tarisznyájában, szélmalom vitorláját riasztgató orkánt a nótájában, piros véresőt a kismadarak tavaszi költözésekor, keresztül-kasul szelt vidéki utak garabonciásával, aki hétmérföldes léptekkel a forgószél hátán járt a magyar me-
RÉGI MAGYARORSZÁG