Reménytelenül... [antikvár]

Részlet a könyvből:Az éjszaka ma korán borult az erdőre. Az árnyak a hűvös délutánon a sűrű bozótban és a fák közt lapultak. Most aztán hirtelen előtörtek és megszállták a tájat. A sötét fenyőik fölött még világított az ég, de sápadt, acélos fénye lassan húnyni kezdett. Véget ért a nap. A parasztok abbahagyták mezei munkájukat és megindultak a falu felé, amelyet Labombartnak neveztek. A legtöbbje ásót, gereblyét vagy kapát cipelt a vállán. A krumpliszsákokat kinnhagyták a mezőn, hiszen errefelé senki sem lopott, messzi volt a város. Aztán egvideje erdőkerülő vigyázott a határra, akit nemrégiben iktatott hivatalába a falu polgármestere, Marquart. A falu legmódosabb gazdája, Peter Lespagne, a Mindenkinek Világító Nap" című vendéglő tulajdonosa vetette fel először ezt az ötletet a polgármester előtt, hogy erdőkerülőt kéne fogadni. Az ötlet abból az alkalomból született, hogy nemrégiben gyilkosság történt Labombartban: megölték Arthur Grahmot, az öreg kertészt, aki az erdőszélen lakott a Kis Massé-hez címzett házban. A sötét história részleteit még ma sem ismerik pontosan a faluban. - Igen, még ma sem ismerik pontosan - mondotta Gustav Neeracher.