Reményfutam [antikvár]

Kilesett a pillafedezékből. Látta: férje figyelmesen szemlélődik a tükörben. Vár. Keze, a borotvával, távol az arcától. Ágnesen hirtelen félelem futott át. Pontosabban keresztül nem szaladt, csupán belépett s gyűlt, töltődött, feszült, sűrűsödött benne. Aztán robbant. Ha ez itt most belevágja a borotvát a vízbe, agyoncsap az áram! Rémülten ugrott ki a kádból. Ott állt, reszketett, ruhátlan. A fürdőhab rongyokban a testén, sarkában, még mindig, a megidézett halál. Sándor arcán átsuhant valami mosolyféle. -Túl sok krimit olvasol mostanában - mondta. - Nevetséges. Másodpercek, és végzett a borotválkozással. Ment ki, hang, köszönés nélkül. Ágnes fázott. Fürdőlepedőt borított a vállára, lehajolt, hogy kihúzza a kád dugóját. A tükrön hideg veríték. Valahol, emeletekkel odébb, rádió szólt halkan.