Rend a káoszban [antikvár]

ASSZONY A KAPUNÁL 1. A vak is láthatta, hogy feljebb az úton valami nincs rendben, márpedig Tam Sinclair szeme tökéletesen rendben volt. Türelem dolgában inkább hiányt szenvedett. A délután lassan alkonyatba hajlott, és Tam háromnapos emberpróbáló utazás után kénytelen volt vesztegelni, alig másfél mérföldre a céljától. Kezében haszontalanul lógott a gyeplő, az utat egyre sűrűsödő tömeg állta el. A kimerült lovak közelében tülekedtek, amelyek idegesen horkantgattak és vadul hányták a fejüket. Tam egyre dühösebb lett a köré záródó emberáradat miatt, sosem szerette, ha sok ember veszi körül. Mozdíthatatlan masszává tömörültek, a mosdatlan testekből áradó bűz még attól a kevés örömtől is megfosztotta, hogy jólesően mély levegőt vehessen. - Ewan! - Igen! - A szekér letakart rakománya közt lustálkodó, beszélgető két fiatal legény egyike felhúzta magát Felállt, majd könnyedén felkönyökölt a kocsis magas ülésére. - Hűha! Hát itt meg mi folyik? Honnan került ide csak úgy ez a rengeteg ember? — Ha tudnám, hagytam volna, hogy tovább fecseréssz a drága barátoddal! — Tam oldalvást sandított a másik fickóra. A száját szinte teljesen elfedte őszes szakálla, és képtelenség lett volna megállapítani, most hirtelen vigyorra vagy fintorra húzódott — Szaladj csak le a kapuhoz, tudd meg, mi történt, és hogy mennyi ideig kell még itt rostokolnunk! Lehet, hogy valaki rosszul lett, vagy holtan esett össze. Ha így volna, örülnék, ha megtudnád, merre van a legközelebbi kapu, amit még elérhetünk kapuzárás előtt. Már sajog a hátsóm és csupa szálka ettől a nyomorult üléstől, alig várom, hogy halljam a csörömpölést, amikor bezúdítjuk ezt a rakomány elrozsdált ócskavasat az olvasztár udvarára. És szedd a lábad, nem akarok idekinn, a falak tövében éjszakázni! Eredj! — Rendben! — Az ifjú Ewan a szekér magas oldalára tette a kezét és átvetette magát fölötte. Könnyedén ért földet a felkövezett úton, aztán sietve átvágta magát a tömegen. La Rochelle Franciaország legnagyobb és legforgalmasabb kikötővárosa volt A déli bejárat magas, szűk kapuja egyenesen előttült tornyosult. A széles út hirtelen keskenyedett el, ahogy a városi őrség felügyelte ellenőrzési pontok közé élt. Tam a fiú után nézett, aztán maga is leugrott a szekérről, bár korántsem olyan kecsesen, mint Ewan. A kocsis erősnek nézett ki, még mindig férfikora delén járt, de már évekkel ezelőtt lemondott arról, hogy képes legyen mindent olyan köny-nyedén megtenni, mint a segédei. Ellenségesen végigmérte a hozzá legközelebb állókat, és átverekedte magát a szekér oldalára kenderkötéllel jó szorosan felkötözött