Riadalom a Scalában [antikvár]

Dino Buzzati (1906-1972) a modern olasz és európai irodalom jelentős alakja. Fiatalkori főműve, az 1940-ben megjelentetett A Tatárpuszta a XX. század nagy metaforáit megalkotó legnagyobbak méltó társává teszi; a pályája csúcsán, 1963-ban kiadott Egy szerelem története pedig az „életszerűbb” olvasmányokat kedvelők legszélesebb körében is páratlan népszerűséget hozott a számára. A kétkötetnyi novellaválogatás e kétféle – de az életmű időrendjén nagyon is túlmenően összefüggő – írói világ legjobb elbeszéléseiből, a Buzzati legigazibb műfajának mondható novellákból ad bő válogatást. A sor a hol Kafkát, hol az akár borgesi mágikus realizmust idéző korai elbeszélésektől az abszurdot a hatvanas évek modern valóságában meglátó „örkényi” novellákig ível. Közös nevezőjük mégsem a világirodalmi hasonlóságokból, hanem egyediségükből: Buzzati egyszeri és megismételhetetlen, borús és bölcs kedélyéből, lebilincselő mesélőkedvéből, óriási tehetségéből ered.