Ribnyikov főhadnagy [antikvár]

Drága Moszkva* Hogy mi tetszett nékem legjobban a Szovjetunióban? A sok esztendő alatt, amíg hazámtól távol voltam,** itthon rengeteg új palota, gyár és város keletkezett. Mindezekből semmi sem volt, amikor én Oroszországot elhagytam. De mégis a legcsodálatosabb, ami távollétem alatt megszületett s a legjobb, amit, visszatértemkor hazámban láttam: az ember, a mai fiatalság, a gyerek. Moszkva nagyon megszépült. Rá nem alkalmazható az élet szomorú törvénye. Korban ugyan öregebb lett, és mégis: megfiatalodott és szebb, mint valaha. Rám ez különösen kellemesen hatott, mert én Moszkvában töltöttem gyermekkoromat és ifjú éveimet. Szokatlanul kényelmes a földalatti vasút, amellyel nem hasonlítható össze Európa egyetlen más földalatti vasútja sem. Az embernek az a benyomása, hogy napfényben csillogó kristálypalotában van, nem pedig nagyon mélyen a föld alatt. És ilyen széles sugárutak külföldön sehol sincsenek Általában az én drága Moszkvám rendkívül barátságosan és melegen fogadott. De természetesen, Moszkva „legnagyobb nevezetessége": imaga a moszkvai ember. Amennyire megfigyeltem, a legtöbb szovjet embernek az a sajátossága, hogy tiszteli az öregeket. Én rosz-szul látok és ezért gyakran, ha lármás, mozgalmas utcákon kellett átmennem, bizonytalankodva álltam meg a járdán. Ezt a járókelők észrevették. Valamelyik fiatal* * Kuprin Párizsból Moszkvába érkezése után interjút adott a „Komszo-molszkája Pravda" tudósítójának. A beszélgetés itt közölt része a tudósító gyorsírási jegyzetei alapján készQlt. ** Majdnem húsz esztendeig élt emigrációban. 1937-ben nagybetegen hazatért s rövid idő múlva meghalt. , 3