Rigó és apostol [antikvár]

Hálával indítom második útjára ezt a könyvecskét; a kolozsvári Dacia Kiadónak szóljon a köszönet az új kiadásért. Vállalkozása minden bizonnyal nem csupán a szerző iránti bizalmát jelzi, hanem hitét is az olvasóban. Aki már régóta nemcsak olvasó. Sokkal több annál: Szövetséges, irodalmunkért leklesedő-aggódó Küzdőtárs, igazi mecénás, tehán Megrendelő, aki azonban nem síremléket, dicső Tettekről zengő eposzt, ódát s hálát rendel, hanem nyílt beszédet, közösségi sorsvállalást a mindenkori megpróbáltatások parancsa szerint. Ha volt idő, amikor nép és író külön-külön a maga baját s játékait űzte: annak vége szakadt. Közös helyről, egyazon marokba kerülten formáljuk szavaink, s küldjük üzenetünket, bizalmunkat a jövendőhöz, amelynek füle ügyébe óhajtunk kerülni. Valamirevaló íróember ma már a közös helyről nyitja rá szemét a világra s annak változásaira; hisz nemcsak ő tanít: őt is okulásra szólítja fel életünknek úgyszólván minden reggele. E kis könyv szerzőjének örömét is az jelentené, ha olvasói rábólintanak: valóban fölfogott egyet és mást az időnek okító szándékából. Sütő András