Rio Grande-Trieszt [antikvár]

Részlet a könyvből:Brazilia egyik határvároskájában ebédnél ültünk a szálló ebédlőjében.Legegyszerűbb asztalok, székek s a terítőket sem váltják mindennap. Előttünk, az ottani kisvárosi szállodaszokásoknak megfelelően, apró tálacskákban, a változatos étlap teljes egészében kirakva. Nagy darab főtt húsok, jókora, egészben feladott zöldségdarabokkal egyik tálban, ez a puchero; főtt fekete bab, benne szárított hús, a másikban, ennek feijoada a neve, s elengedhetetlen fogása a gaucho ebédjének s vacsorájának; fadobozban mandioca gyökér lisztje, rakott tál főtt rizs, nehány, csak félig átsütött beaf-szelet s kis üvegben, a levestől kezdve minden ételhez használható, angol mártás. Sok légy mindenütt, legkevesebb a mennyezetről lelógó légypapírokon. Az asztalokon egyformán ugyanaz a kiállítás, a közönség többnyire kereskedelmi utazókból s a szállóban lakó családokból áll. Mulatt pincér, aki nem viszi túlzásba a körömápolást.