Ritkaságok [antikvár]

Szegény Váry Jóska története. Én most egy avult történetet mondok, igaz mesét mesélek negyven év előtt történtekről, azokból az időkből, amikor még forrón tűzött a nap s a virág is hangosan kacagott. Nem igérek érdekfeszítő bonyadalmakat, nem lesz a mesében se földi szerelem, se intrika, se kaland, csak a barátságról lesz benne szó, erről a divatjamúlt emberi értékről, ami manapság oly ritka, mint a bölény. Aki kineveti az ócskaságokat s a sziv gyermekjátékait, akinek sohasem volt hű barátja, ne olvassa el ezt a levendulás történetet, mert még az irályában sem fog kárpótlást találni azokért a bolondos naivságokért, amik mesém lényegét teszik. Nem találok én akkor, mikor a szegény Váry Jóskáról irok, cifra szót, raffinált fordulatokat, a törvényről is megfelejtkezem, amit az irásművészet iskolája rámdiktál, - csak mesélek sorjában, ahogy a szivem adja, mai agyonpallérozott érzelmeimnek nem engedek semmi szerepet. Elfelejtem a műveltséget: újra gyermeknek érzem magamat.