Ritkaságok régi boltja [antikvár]

Részlet a műből: "Az éjszakai sétákat szeretem a legjobban, noha immár öreg vagyok. Nyári időben nem egyszer hajnalban távozom már hazulról s egész nap elbolyongok a mezőkön és a réti ösvényeken, sőt naphosszat és hétszámra sem térek vissza. De ha nem vagyok vidéken, ritkán megyek ki a sötétség beállta előtt, bár sezretem a világosságot s épúgy örvendek neki, mint bármely élő teremtmény, ha a nap vidám sugarait elönti a földön. Mielőtt még megakadályozhattam volna, ez valóságos szokásommá vált, egyrészt mert kedvez törődöttségemnek, másrészt, mert inkább nyújt alkalmat arra, hogy az utcán őgyelgő emberek jelleme és foglalatosságai fölött elszemlélődjem. A déli órák rikító világossága és forgalma az olyan tétle időtöltésre, aminőt én szoktam végezni, nem alkalmas; viszont egyetlen tekinte az előttem elmenők arcára valamely utcai lámpa vagy kirakat fényénél célomhoz inkább hozzásegít, mint teljes mutatkozásuk világos napfényben; igen, megvallva az igazat, az éjszaka e tekintetben jobb indulatú, mint a nappal, mely nagyon is gyakran dönt romba valamely légvárat kimlet és habozás nélkül, épen megvalósulása pillanatában. A történet, melyet el akarok beszélni, épen efféle kóborlásaim egyikének következménye."