Rókanyom [antikvár]

A felső lapéleken apró foltok.
Egy tréfás északi közmondás szerint: minden összefügg egymással, mint róka a farkával. Az életben még a rossz is szigorú logika szerint megy végbe, elszigetelt bűntettek nincsenek, mert ha egy mégoly jelentéktelen bűncselekmény is megtörténik, annak feltétlenül háttere, táptalaja, a mélyben, a lélekben, a körülményekben messzire ágazó, föld alatti forrásvidéke van. Ezért az olvasó eleinte éppúgy meglepődik, mint a regény nyomozó hőseinek felettesei: miért csinálnak akkora ügyet abból, hogy a Dosztojevszkij-múzeumból eltűnt a nagy író kopott-festett szivartárcája? Elvitte valami rögeszmés gyűjtő - írják a veszteségrovatba! Csakhogy kiderül: a kis lopás fonala a dolgok fent említett rendje szerint egy bőnös szövevényhez vezet, súlyos, tragikus, veszélyes ügyekhez, melyeknek felgombolyításához szívósság, elszántság, lelemény - de legalább ugyanannyi jóérzés, emberies érzékenység szükséges. Ezért olyan rokonszenvesek a regény hősei: mert nemcsak kemény akaratú, gyors észjárású, csalhatatlan szimatú bűnügyi nyomozók, hanem kiváló jellemű, érző emberek, akik a bűntények összefüggéseibe ártatlanul belekeveredett, a háttérben szenvedő áldozatokkal többet és lelkiismeretesebben törődnek, mint amennyit a szolgálati szabályzat egy hatósági közeg számára előír.