Örökké élni [antikvár]

Boldizsár Iván sokoldalú író: szociográfus, publicista, ír regényeket, úti beszámolóit mindig nagy érdeklődés fogadja, leginkább azonban novelláival tűnik ki. 1950 és 1977 között öt kötet elbeszélése jelent meg. Ennek az öt kötetnek a java terméséből állította össze ezt a reprezentatív gyűjteményt gondos körültekintéssel az író. A novellák gyakori forrása itt a személyes élmény, Boldizsár majd minden írása vallomás. S egy másik állandó főszereplője: a történelem. Korai elbeszélései a második világháborúból merítenek. Alaphangjuk a mélységes, indulatos együttérzés a megszállt orosz falvak lakóival, a másik oldalon: a fegyver nélkül, biztos fagyhalálba hajszolt magyar katonák százezreivel. Erről szól A korocsai asszony, a Pacsima, s a Csizma és szalonna című elbeszélés is. Keletkezési idejük: 1943. Merészen háborúellenes mondanivalójukkal, humanista látásmódjukkal országos feltűnést keltettek annak idején. A Királyalma című ciklus elbeszélései a háború utolsó hónapjaiból az első békeévekbe vezetnek át. A félelem iskolájá-nak írásai a félmúltat kötik össze a jelennel: az ötvenes évek nehéz légkörét idézik, legnagyobb erővel talán a Baráti beszélgetés meg az Egy nap anatómiája. Líra, meleg, s a tragikus helyzeteken átsütő humor jellemzi Boldizsár Iván elbeszéléseit. Az erős érzelmek szálaival kötődik a családhoz is. A féltő szeretet, a megértő jóság s a mosolygós elnézés hatja át a Francia asszony, Az elefántcsont szipka, az Utolsó kenet sorait is. Egy mozgalmas, gazdag életút tapasztalatainak számvető, lírai összegezése ez a kötet.