Római nagypéntek [antikvár]

Goda Géza elbeszélései a század első évtizedében jelentek meg, főképp a Budapesti Naplóban. Kötetben való megjelentetésükkel tartozást törleszt a Szépirodalmi Könyvkiadó. Az a mód, ahogyan Goda Géza a valóságot látta-szemlélte, a századeleji irodalom legjobbjainak tájékozódási igényével, valóság iránti érdeklődésével rokon. Egyik úttörője a századfordulón kibontakozó magyar realista prózának. Írásaiban a politikai és szociális elégedetlenség félreérthetetlenül fogalmazódott meg. A városi és a falusi szegények életének megdöbbentő képei egyaránt felkomorlanak elbeszéléseiben. A város közepén arra a szomorú és nagyon valóságos ellentétre figyelmeztet, amely az üres telekre állított cégtáblák ígérete és a cégtáblák mögött ideiglenesen menedéket találó munkanélküli-család életének ijesztő valósága között van, a Hajnalban című elbeszélésben szereplő cselédlány magányának, mindentől való elidegenedésének, céltalan aszkézisének kórképe pedig másfajta, de nem kevésbé megdöbbentő társadalmi jelenségre figyelmeztet. Külön meg kell említenünk azt a novellaciklust, mely egy kisfiú, a ló által agyonrúgott Janika halálát követő történetekben érzékelteti egy szükségszerűen kialakult gondolkozásmód és életszemlélet sivár prakticizmusának és a legtermészetesebb emberi érzéseknek az ellentétét. Más hangulatúak azok az írások, melyekben Goda Géza politikai és közéleti viszonyokat s a hivatalos köröket mutatja be. Ezek az elbeszélések többnyire ironikus hangúak, gunyorosan leleplezőek. Goda Géza pontosan látta, hogy a század eleji magyar politikai életben mennyire másodlagosak az elvek, hogy a hivatalos ellenzék csak ál-ellenzék, hogy a liberálisok semmivel sem szabadelvűbbek, mint a konzervatívok, ha az érdekeik veszélyeztetve vannak: hogy még a szegényházba való bejutáshoz is tekintélyes összeköttetések kellenek. Az elbeszélések tanúsága szerint illóziótlan éleslátással nézett szét maga körül, és a magyar valóság újraformálódását várta.