Rámpa / Árnyjáték [antikvár]

A 85 éves Somlyó György előtt tiszteleg a kiadó ezzel a könyvvel. A költőként, esszéistaként, a francia kultúra szenvedélyes terjesztőjeként ismert és elismert Somlyó művelte a szépprózát is. Két kisregénye az 1970-es, illetve '80-as évek elején született, mindkettő olyan alapélményből, amely után a költő már nem tud megszólalni az ő természetes irodalmi hangján, jelen esetben versben, hanem az ellenkezőjére vált. Prózaírók ilyenkor szoktak verset írni, Arany János pedig ilyenkor írta le azt az egy sort prózában a verssor után: '"Nem megy. Nagyon fáj?"A Rámpa történési ideje rövid: a vasútállomáson gyűjtötték össze azokat a zsidókat, akik svéd menlevél birtokában vonakodnak felszállni a "halálvonatokra". A védleveleket ellenőrzik, birtokosuk tudja, hogy valószínűleg hamisak, hiszen kézen-közön jutott hozzájuk. A hosszú sor lassan kígyózik, különböző emberi sorsok, magatartások kerülnek felszínre várakozás közben. Kiválasztásra várva? Ennek a helyzetnek minden mélysége és kisszerűsége kendőzetlen őszinteséggel. Miközben a magyar irodalom, a magyar műveltség véderőként próbálja az agyban kioldani a pánikot.Az Árnyjáték történési ideje jó húsz évvel későbbi, mégis az előző társa. A megrázó élethelyzet itt a barát haldoklása és halála. Az emlékek, az egymáséval összefüggő tudás. A veszteség leküzdése. A megmaradt bűntudata. És főként a kendőzetlen őszinteség az, ami ezt a két regényt összefűzi. Mindkettő nagy alkotása a magyar irodalomnak.