Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Endicottot nyomasztotta a ház csendje, ledobta bőröndjeit a durva pokrócra a széles lépcső alján, amely felvezetett a házba. Bement a homályos nappali szobába. Senki sem volt a szobában, így hát kilépett a terraszra a kettős rácsajtón keresztül. Itt hirtelen délnek fordult. Végigment a pergolalevelektől beárnyékolt, lugasszerű folyosón, amíg odaért az etruszk padhoz, ahonnan végig lehetett tekinteni az uszodán. Itt leült.Forró éjszaka volt. Több mint forró; tikkasztó. Egy levél sem mozdult a syringa-gallyakon, amelyek körülötte lógtak. Olyan bágyasztó és fullasztó volt a levegő, hogy Endicott, ahogy az úszómedencét bámulta, már a víz puszta látására is enyhülést érzett.