Rodney Stone [antikvár]

Részlet a könyvből: Friar's Oak E napon, azaz 1851. januárius 1-én, felére ért a XIX. század és sokan, akik együtt vénültünk vele, szomorúan érezzük, hogy az időnk már lejárt. Össze-össze dugjuk deresedő fejünket mi öregek s elbeszélgetünk a nagy időkről, melyeknek tanui voltunk: de már csak magunk értjük meg egymást; mert, ha gyermekeinkkel beszélünk a multról, - akár csak chinai nyelven szólnánk. A mi életünk és az apáinké körülbelül egyforma volt; a gyermekeink azonban, a vasutjaikkal és gőzöseikkel, egészen más korban élnek. Igaz, hogy kezükbe adhatjuk hazánk évkönyveit s ezekből megtanulhatják a huszonkétesztendős nehéz küzdelmünk sorát a "Nagy Árnyék-kal".) Megtanulhatják, hogyan száműzték a szabadságot az egész roppant kontinensről, hogyan ontotta vérét Nelson s hogyan tört meg a Pitt nemes szive a titáni küzdelemben, melylyel meg akarták gátolni, hogy a szabadság végkép át ne meneküljön az Atlanti-óceán túlsó partjára, testvéreinkhez. Mindezet, mondom, elolvashatják és megtanulhatják a haza évkönyveiből, a csaták és békekötések pontos leirásával, de nem tanulhatják meg, hogy kik és mik voltunk mit, a nemzet, se pedig azt nem tanulhatják meg, hogy milyennek láttuk az életet, amikor mi is olyan fiatalok voltunk, mint ők mostan.