Roger Sinclair gyémántjai [antikvár]

„Kedves George! Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél, és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyanja, hogy szinte igaz se lehet és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! … Az öreg nagyon megijedt, mikor a Levy-bank bukása megingatta a tőzsdét, és eladott vagy 100,000 font árú értékpapírt, a pénzen pedig gyémántokat vett. És ezeket a gyémántokat itt rejtette el valahol a házban vagy a kertben… Most már csak az van hátra, hogy megtudjam: hová dugta el a gyémántokat. Ami aligha lesz nehéz, mert most korlátlan úrnője vagyok a háznak.” Ezt a cinikus levelet egy szembetűnően szép, fiatal hölgy írta. A nagyapa, Roger Sinclair kire bízhatja titkát, hogy halála után a jog szerinti örökös becsületesen megkapja örökségét? A csaló ügyvédre, a szerelmes orvosra, a részeges kertészre … vagy az öreg bibliára és két csomag kártyára?