Roger Sinclair gyémántjai [antikvár]

The Dell-Beversham, Norfolk.1925, június 25.Kedves George,Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyan jó, hogy szinte igaz se lehet -és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés!Az orvos - aki afféle félszeg falusi kamasz -váltig mondogatta, hogy a nagyapa sokkal több húst eszik, mint amennyit magas vérnyomása mellett megbírna a szervezete: így hát ezzel is a Gondviselésnek tartozunk. Magunk közt mondva: az öreg gentleman attól dühödött meg féktelenül, amit rendetlen életmódom-nak szokott nevezni és nagy veszekedéssel tagadta meg egy kisebb pénzbeli kérésem teljesítését - amivel alighanem arra akart kényszeríteni, hogy álljak odább egy házzal - amikor hirtelen összeroskadt, mint az üres zsák és valószínűleg nem sok kenyeret eszik meg már ebben az árnyékvilágban. Most szorgalmasan ápolom és elég sok bajom van vele.