Roger Sinclair gyémántjai [antikvár]

The Dell-Beversham, Norfolk. 1925, június 25. Kedves George, Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyan jó, hogy szinte igaz se lehet - és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! Az orvos - aki afféle félszeg falusi kamasz - váltig mondogatta, hogy a nagyapa sokkal több húst eszik, mint amennyit magas vérnyomása mellett megbírna a szervezete: így hát ezzel is a Gondviselésnek tartozunk. Magunk közt mondva: az öreg gentleman attól dühödött meg féktelenül, amit «rendetlen életmódom»-nak szokott nevezni és nagy veszekedéssel tagadta meg egy kisebb pénzbeli kérésem teljesítését - amivel alighanem arra akart kényszeríteni, hogy álljak odább egy házzal - amikor hirtelen összeroskadt, mint az üres zsák és valószínűleg nem sok kenyeret eszik meg már ebben az árnyékvilágban. Most szorgalmasan ápolom és elég sok bajom van vele.