Röghöz kötöttek/A gondolkodók [antikvár]

Részlet a könyvből: Az álomország csendes nemlétének a hatalma alól felszabadult a lelkem végre s most, hogy visszazökkentem a való élet viszonyaiba, egyszerre tisztán áll előttem minden. A nagy ablakokon beverődik hozzám a kert világossága s szomorusággal teli atmoszféra vesz körül, amelynek semmi közössége nincs a külső világ derült kék egével. Valami lankadtságot okozó, elbágyasztó atmoszféra ez - amely talán a kihalt fákból és a sárga levelekkel fedett sáros földből párolog ki és okkerszínű gőzökbe burkol mindent. Amott látszik az a szőlőlugas is, amelynek nyáron annyi csábbal felruházott menhelye lett együtt ittunk az illúzió hazug borából... Akkor, azokban a távoli szép napokban - csakugy duzzadt a nedvektől és megértékelhetetlenül festői redőzetekkel ékesítette fel ezt az álomazilumot.