Bővebb ismertető
Első fejezet
A két fiú egy széles töltésúton ballagott az erdőben. Olyan vastagon belepte őket a fekete iszap, hogy alig volt ember formájuk. A magasabbiknak a szeme szinte természetellenes kék-séggel ragyogott a rákérgesedett, szúrós, repedezett sárréteg-ból.
- Ezért megölnek minket, Marcus! - mondta vigyorogva. Parittyát lóbált lustán, amelynek szíját gömbölyű kavics húzta egyenesre.
- A te hibád, Gaius, miért löktél be. Mondtam neked, hogy a folyómeder nem mindenütt száraz.
Beszéd közben az alacsonyabbik fiú elnevette magát, az utat szegélyező bokrok közé lökte a másikat, aztán vad hujjogással rohanni kezdett. Gaius kikászálódott a bozótból, és üldözó'be vette olyan gyorsan pörgetve a parittyát, hogy szinte csak egy sivító korongot lehetett látni.
- Csata! - kiáltotta magas, tiszta hangján.
A verés, amit otthon kapnak a tönkretett tunikáért, még messze volt, és a két fiú éppen elég trükköt ismert, hogy elkerülje a bajt. Csak az számított, hogy a madarakat rémítgetve hatalmas sebességgel száguldhassanak az erdei úton. Mindketten meztélláb voltak, a talpuk máris szarusodott, noha még alig nyolc nyarat láttak.
- Most elkapom! - lihegte Gaius futás közben. Ez rejtély, hogy Marcus, akinek ugyanannyi a lába és a keze, mint neki, hogyan
9