Róma lányai [antikvár]

Részlet: Prológus Egy kéz volt. Csupán egy kislány keze. Olyan, mint bármelyik gyermeké: apró, dundi tenyér, ragacsos ujjacskákkal. Egy pillanatra azonban az egészet beborította a vér. - Furcsa! — hökkent meg Nessus. A kislány várakozón ráemelte a tekintetét, miközben ő ismét a tenyerére pillantott, reménykedve, hogy csak a fényjátéka tréfálta meg. Talán csak egy árnyék suhant át rajta, az tévesztette meg. De nem: nem árnyék volt, hanem vér. Képzelődsz, gondolta. Csak képzelődsz. - Mi az? — kérdezte a kislány kíváncsian. Ideges nevetés tört fel a torkából. Elvégre asztrológus a szakmája, egy asztrológus pedig köztudomásúan a jövőbe lát, akár a csillagokba tekint, akár az emberek tenyerét kémleli. Ilyesmi azonban még sosem fordult elő vele, amióta ezzel foglalkozott. Sosem gondolta, hogy a horoszkópokból az igazságot kellene kiolvasnia. Sokkal inkább arra törekedett, hogy elnyelje ügyfelei tetszését. A várandós anyának egészséges fiúgyermeket jövendölt, a legionáriusnak kitüntetéseket és dicsőséget. Elvégre akadt-e valaha olyan sikeres jós, aki azt mondta az ügyfelének, hogy vért lát, amely egész Rómát elárasztja majd?! 2 9 $