Románia [antikvár]

Részlet: Kicsi szorongás, régi emlékek szorítása lepett meg, mikor Biharkeresztesnél áthaladt a vonat a határon. Mennyi remegés, izgalom s káromkodás tanúja volt ez a rövíd útszakasz! Itt jártunk »haza« évenként, a kis tisztviselőcsalád, dohogva az új urak miatt, kik sorompókat állítanak a szülőföld elé s morcosképű zsandárokat, akik ijedségre dobbantják az ember szívét. Mi, az őrhelyet fejetlenűl elhagyók, itt loptuk befele rossz ujságcikkekkel a nagyfüstű irredentizmust s kifele a tojást, diót, sült csirkét, enyhíteni a szegénységünket, melyet folyton hangoztattuk a magunk lassítására s a nemzeti gyász minél martiriumosabb példázására. Milyen reménykedéssel vártak mindig a rokonok! Mintha mögöttünk legalábbis a magyar hadsereg léptetett volna. S mi elég együgyűek voltunk, hogy meg-megpislogtassuk a reményük váró, passzív csillagát. bizakodva, majd kedvvesztetten templom egerévé szegényedtek le a bús-keserves várakozás miatt.